A mikrocenzusokról általában...

A jogszabályi háttér

A mikrocenzus mitavételezése

A mintába került települések térképe »

A mikrocenzus kérdőívei

Az összeírás

Adatfeldolgozás, publikálás

Az általános jogszabályi háttér

A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 6. § (1) bekezdése értelmében a népszámlálások végrehajtásáról külön törvénynek kell intézkednie. A statisztikáról szóló törvény határozza meg a statisztikának napjainkban betöltendő feladatát és célját. Eszerint a különböző statisztikai kimutatásoknak a lehető legjobb, legtárgyilagosabb képet kell adniuk a társadalom, a gazdaság, a tulajdonviszonyok és környezetünk állapotáról, változásairól az ilyen adatok iránt érdeklődő szervek, szervezetek és egyének számára.

A 2005. évi mikrocenzusról a 2004. évi CXXI. törvény rendelkezik. A törvény felhatalmazza a Központi Statisztikai Hivatalt, hogy a mikrocenzus keretein belül adatokat gyűjtsön a természetes személyekről és a lakóegységekről. A mikrocenzus költségeinek fedezetét, az ehhez szükséges összeget a 2005. évi költségvetési törvényben állapította meg az országgyűlés.

Fontos kapcsolódó jogszabály az ún. adatvédelmi törvény (1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról) is, amely rendelkezéseit a mikrocenzus törvény megalkotásakor szintén figyelembe vették.

Az úgynevezett eszmei időpontra történő hivatkozás a mindenkori népszámlálásokat elrendelő jogszabályok alapvető része. Az eszmei időpont azt jelenti, hogy az adatokat az ekkor fennálló állapot szerint kell felvenni, figyelmen kívül hagyva a kérdőívek tényleges kitöltéséig bekövetkezett változásokat. Ez biztosítja, hogy az adatok ugyanarra a időpontra vonatkozzanak. A 2005. évi mikrocenzus eszmei időpontja 2005. március 31. és április 1. közötti éjfél.

A törvény 2. §-a részletesen szabályozza a összeírás körét, azaz leírja az összeírandó személyek és lakások alapsokaságát, valamint meghatározza a belőlük kiválasztandó minta nagyságát. A 2005. évi mikrocenzus a Magyar Köztársaság területén található lakások 2%-t és az azokban lakó személyeket érinti, beleértve az intézeti háztartásokban tartózkodókat is.

A törvény 3. §-a tételesen felsorolja a népszámlálás témaköreit. A korábbi népszámlálási törvények (törvényerejű rendeletek) – az 1988. évi 22. tvr.-t és az 1999. évi CVIII. törvényt kivéve – nem tartalmaztak rendelkezést arról, hogy a személyek, lakások, intézetek és intézeti háztartások mely adatait kell összeírni. Az a jogi megoldás, hogy a mikrocenzus tematikája a mikrocenzusról szóló törvény része lett, teljes egészében megfelel az alkotmányosság követelményének. Ez a módszer ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy a kérdőíveken a törvény elfogadását követően is lehessen formai módosításokat, pontosításokat végrehajtani.

A 4. § (3) szakasza szerint a gyűjtött adatok csak statisztikai célra használhatók fel. Ez a rendelkezés hivatott megfelelni az úgynevezett célhoz kötöttség elvének és annak, hogy a bevallott adatok más (pl. adózási vagy egyéb hatósági) célra ne legyenek felhasználhatók.

A 2004. évi CXXI. törvény

a népesség személyi, családi és lakásviszonyainak
képviseleti minta alapján történő 2005. évi felméréséről

Adatvédelmi jogszabályok

A magyar jogalkotás szempontjából mérföldkőnek tekinthető, hogy az Országgyűlés 1992 őszén elfogadta az alkotmányos alapjogokat szabályozó, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényt (továbbiakban: adatvédelmi törvény). A törvény a személyes adatok védelmét alapvetően információs önrendelkezési jogként értékeli. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül az sem, hogy e jog nem korlátlan, így lehetővé teszi, hogy a személyes adatok kezelését törvény szabályozza, továbbadásukat lehetővé tegye.

A törvény 2. §-a értelmező rendelkezései többek között megadják a személyes és különleges adat fogalmát. Ez utóbbi főleg a népszámlálások nemzetiséggel, anyanyelvvel, vallással és egészségi állapottal kapcsolatos témaköreit érintik. A 3. § (1) b. és (2) c. pontja tartalmazza azt a rendelkezést, miszerint személyes adat kezelését kötelezően csak törvény rendelheti el, ami statisztikai szempontból nem újdonság, hiszen már a múlt század törvényalkotói is ezt az álláspontot képviselték.

A törvény 5. §-a a személyes adatok célhoz kötöttségéről rendelkezik. A népszámlások adatainak kezelésénél ez a kívánalom mindig teljesült, és szintén teljesült a (3) szakaszban leírt rendelkezés is, amely szerint kötelező adatszolgáltatáson alapuló adatkezelést csak közérdekből lehet elrendelni. A korábbi népszámlálások is alkalmazták azt a szabályt – 6.§ (1) szakasz –, hogy kötelező adatszolgáltatás esetén meg kell jelölni az adatkezelést elrendelő jogszabályt is.

Az 1992 őszén elfogadott adatvédelmi törvény után 1993 tavaszán tárgyalta az Országgyűlés a statisztikáról szóló törvényt. A törvénytervezet készítői az 1929. évi XIX. törvényt tekintették olyan mintának, amely alapot adott – a jelen kor kívánalmainak figyelembevételével – egy igazán korszerű statisztikai törvény megalkotásához.

A törvény 1. §-a az adatvédelmi törvényre utalással lényegében megadja az adatvédelemmel kapcsolatos alaphangot. Ez új helyzet a korábbi statisztikai törvényhez képest, hiszen a régebbi magyar jogrendszerek nem ismertek ilyen törvényt. Az új statisztikai törvény tehát már segítségül hívhatta egy olyan törvény rendelkezéseit, amely a kor kívánalmainak megfelelően szabályozta a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát.

A statisztikai törvény szól arról, hogy a természetes személyek adatszolgáltatási kötelezettségét milyen módon lehet elrendelni, és egyes adatfajtákat hogyan kell bevallani: „8. § (3) Természetes személytől személyes adatára vonatkozó kötelező adatszolgáltatást csak törvény rendelhet el.”

E törvény 15. §-a rendelkezik arról, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség nem akármilyen adatok szolgáltatására, hanem a valósághoz hű információk adására vonatkozik: „9. § (1) Az adatszolgáltatásra kötelezett az előírt adatokat a valóságnak megfelelő tartalommal, megszabott határidőben és meghatározott módon, térítésmentesen köteles szolgáltatni.”

A statisztikai adatgyűjtés alapvető szabályát, hogy egyedi adat csak statisztikai célokat szolgálhat, illetékteleneknek át nem adható, továbbá nyilvánosságra nem hozható, már az 1929. évi XIX. törvény is tartalmazta. A jelenlegi statisztikai törvény ennél pontosabban fogalmaz: „17. § (2) Nem lehet nyilvánosságra hozni az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatokat, valamint – a 18. §-ban foglaltak kivételével – a statisztikai célt szolgáló, a természetes és a jogi személy, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező adatszolgáltatóval kapcsolatba hozható adatot (a továbbiakban: egyedi adat).”

A 18. § rendelkezik arról, ha az adatszolgáltató írásban hozzájárul, akkor az egyedi adat is nyilvánosságra hozható. A körérdekű adat e nélkül is nyilvánosságra hozható. „20. § Az egyedi adatok más jogszabályok alkalmazása szempontjából magántitoknak minősülnek. Az ezek védelmére vonatkozó szabályok betartásáért a statisztikai tevékenységet végző, valamint az abban közreműködő személyek felelősek.”

A korábbi és a jelenlegi népszámlálási adatok kezelése tehát olyan környezetben történik, amely joggal kelthet bizalmat azokban az adatszolgáltatókban, civil szervezetekben, hivatásos adatvédőkben, akik fontosnak tartják a személyes adatok biztonságos kezelését.

Ehhez a biztonsághoz hozzájárult az is, hogy az Országgyűlés elfogadta az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi törvényt, és 1995 őszén megválasztott négy országgyűlési biztost, köztük az Országgyűlés adatvédelmi biztosát.

A 2005. évi mikrocenzus jogi előkészítésénél figyelembe lehetett venni a korábbi népszámlálások jogi szabályozásából felgyűlt tapasztalatokat, a rendszerváltás után kialakult jogi környezetet. Az 1996. évi mikrocenzus és a 2001. évi népszámlálás lakossági fogadtatása megfelelő volt, ritkán fordult elő, hogy a kérdezettek megtagadták a válaszadást, adatvédelmi problémák nem merültek fel. Ez adott alapot annak feltételezésére, hogy a most sorra kerülő mikrocenzus is hasonló lakossági fogadtatás mellett, nyugodt körülmények között hajtható végre.