Magyarországon – a világ többi országához hasonlóan – időszakonkénti népszámlálások tartásával, mintegy pillanatfelvétellel felmérik az ország lakosságának és lakásállományának jellemzőit. Az 1870-ben végrehajtott első magyar népszámlálás óta hazánkban tízévenként kerül sor teljes körű összeírásra, a legutóbbi népszámlálás 2001-ben volt. A gazdasági és társadalmi események felgyorsulása miatt mind a nemzetközi statisztikai szervezetek, mind a népszámlálási adatok felhasználói már a XX. század közepén javasolták az adatok gyakoribb frissítését. Magyarországon 1960 óta a két népszámlálás között mintavételes kis népszámlálást, ún. mikrocenzust tartanak, és annak eredményeit matematikai-statisztikai módszerekkel kivetítve az ország egészére népszámlálási jellegű adatokat biztosítanak az évtized közepéről is.

A Központi Statisztikai Hivatal 2004-ben kezdeményezte egy újabb, az ország lakásainak 2%-ára kiterjedő kis népszámlálás tartását. A 2005. évi mikrocenzusról szóló 2004. évi CXXI. törvényt decemberben fogadta el az Országgyűlés. A mikrocenzus képviseleti mintájába kerülő lakásokat az ország lakásállományából matematikai módszerrel véletlenszerűen választották ki. A mintavétel elvileg minden 50. lakás kiválasztását jelentené, azonban a gyakorlati lebonyolíthatóság szükségessé tette az összeírásra kiválasztott minta szakmailag indokolt koncentrációját. A 10 ezer főnél népesebb városok, községek mindegyike szerepel a mintában – a település lakásállományának 2%-ával –, az ennél kisebbek közül véletlenszerűen kerültek kiválasztásra azok a települések, amelyek a többieket képviselik. Ezeken a településeken a minta értelemszerűen nagyobb 2%-nál. A kis népszámlálás alapfelvétele az ország 847 városára, községére terjed ki. Összeírásra mintegy 83 ezer lakás és az azokban lakó személyek kerülnek. A kiválasztott lakásokban lakók részvétele a mikrocenzusban a népszámlálással megegyező módon kötelező.

Hazánk népességének több mint 2%-a közösségi elhelyezést és ellátást biztosító ún. intézeti háztartásban (gyermek-, egészségügyi és szociális otthonok, alkalmazotti szálláshelyek, diákotthonok stb.) lakik. A népszámlálások és a mikrocenzusok alapfelvétele ezekre a lakóegységekre is kiterjed. A mintavétel első lépcsőjében az intézet típusa szerinti kiválasztás és a mintába kerülő személyek várható számának meghatározása történt meg. A kiválasztás második lépcsőjét a számlálóbiztos hajtja végre a kiválasztott intézet munkatársával együtt. Ekkor egy előre meghatározott váltószám szerint jelölik ki az intézeti lakók közül azokat a személyeket, akik a mikrocenzus adatszolgáltatói lesznek.

A népszámlálások, így a 2005. évi mikrocenzus összeírási körét is, a népszámlálások lebonyolítására vonatkozó, nemzetközi statisztikai szervezetek által kidolgozott módszerek alapján kell meghatározni. Az összeírás körébe tartoznak a lakóegységek (a lakások lakottságuktól függetlenül, a lakott egyéb lakóegységek, valamint a közösségi elhelyezést és ellátást biztosító intézeti háztartások) és az ország területén az eszmei időpontban életvitelszerűen tartózkodó személyek. A kiválasztás módszeréből adódik, hogy az összeírás eszmei időpontjában (2005. március 31. és április 1. közötti éjfél) az országban élők, azaz életvitelszerűen itt tartózkodók közül mindenkinek egyforma matematikai esélye van arra, hogy a mikrocenzus adatszolgáltatója legyen. Nem tartoznak viszont az összeírás körébe azok, akik az adott lakásban, lakóegységben nem életvitelszerűen tartózkodnak. Így nem kerülnek összeírásra pl. a kiválasztott lakásokban vendégként, látogatóként tartózkodók, a kórházakban a betegek, a szállodákban, panziókban megszállt vendégek, függetlenül állampolgárságuktól, tényleges lakóhelyüktől. Össze kell írni viszont őket az életvitelszerű lakóhelyükön (amennyiben az kiválasztásra került), függetlenül attól, hogy az eszmei időpontban átmenetileg távol voltak.

Az ország lakosságának életkörülményeiben, demográfiai, iskolázottsági, foglalkozási jellemzőiben, a családok életviszonyaiban, a lakáskörülményekben a 2001. évi népszámlálás óta jelentős változások történtek. A kis népszámlálás célja, hogy átfogó képet adjon ezekről a változásokról, tájékoztasson az ország jelenlegi állapotáról, tegye lehetővé más országok hasonló adataival történő összehasonlítást. A rendszerváltást követő másfél évtized társadalmi változásának nyomon követését segítik az 1990. évi népszámlálás, az 1996. évi mikrocenzus, a 2001. évi népszámlálás és a 2005. évi mikrocenzus egymással is összehasonlítható adatai.

A 2005. évi mikrocenzus adatai annak az időszaknak a jellemzőit rögzítik, amikor Magyarország az Európai Unió tagjává vált. Az eredmények támpontot adhatnak a későbbi összehasonlításokhoz, amelyek révén bemutatható, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást követően milyen irányt vett fejlődésünk, hogyan változott társadalmunk.

Az adatok legfontosabb felhasználói közé tartoznak a közigazgatás központi és helyi szervei, érdekvédelmi és egyéb társadalmi vagy civil szervezetek, gazdasági szervezetek, társadalmi és gazdasági folyamatokat elemző tudományos és kutatóintézetek, egyéni kutatók. A potenciális felhasználók elsősorban a jelen és a közeljövő hazai adatigénylői: kormányzati szervek, országos vagy alacsonyabb szintű döntés-előkészítők és döntéshozók, társadalmi és gazdasági szervezetek, tudományos és kutatóintézetek, társadalomkutatók stb. Az adatfelhasználók között előkelő helyet foglalnak el a nemzetközi statisztikai szervezetek, a szomszédos és a távolabbi országok nemzeti statisztikai hivatalai, valamint a hazánkban már megtelepedett, vagy az ország iránt érdeklődő multinacionális cégek is.

A kis népszámlálás nem biztosíthat településszintű vagy annál kisebb területi egységekre vonatkozó adatokat, azonban a közigazgatás nagyobb területei (régió, megye), települések jogállása (város, község) és a települések népesség-nagyságcsoportja szerint, valamint az országgyűlési egyéni választókerületek szintjén is információkkal szolgálhat a politikai és a gazdasági döntés-előkészítéshez, döntéshozatalhoz, különböző hazai és nemzetközi – elsősorban európai uniós – pályázatok elkészítéséhez.

Az adatfelvételt a törvény rendelkezése szerint a 2005. március 31. és 2005. április 1. napja közötti éjféli állapot alapulvételével, a 2005. április 1. és április 21. közötti időszakban kell végrehajtani. Az összeírást számlálóbiztosok végzik, akiket a Központi Statisztikai Hivatal bízott meg ezzel a feladattal. Munkájuk során hivatalos személynek minősülnek, a tudomásukra jutott adatokat pedig bizalmasan kezelik.

Az adatgyűjtés reprezentatív mintán történik, azaz minden lakás és személy 50-et képvisel a feldolgozott adatokban. Ez az adatszolgáltatók felelősségét is megnöveli. Fokozott jelentősége van annak, hogy a valóságnak megfelelő adatok kerüljenek felszorzásra, értékelésre, elemzésre. A mikrocenzus a népszámláláshoz hasonlóan a bizalomra épül: a kérdőíveken személyi azonosításra alkalmas adatokat nem rögzítenek, valamint az adatszolgáltatónak az adatok valóságtartalmát nem kell okmányokkal igazolnia. Az adatok feldolgozása és közzététele után az egyedi adatokat tartalmazó kérdőívek őrzéséről a Központi Statisztikai Hivatal Levéltára gondoskodik. A kis népszámláláshoz önkéntes válaszadáson alapuló kiegészítő adatfelvételek csatlakozhatnak.

A népszámlálások és a népszámlálási jellegű mintavételes, reprezentatív felvételek – azzal együtt, hogy alapvető demográfiai, foglalkozási, iskolázottsági, háztartási és családjellemzőkről, a lakóépületekről és a lakásokról biztosítanak az összeírás eszmei időpontjára vonatkozó, nemzetközileg is összehasonlítható statisztikai adatokat – a következő hasonló jellegű adatfelvételig különböző célú kismintás statisztikai összeírások és elemzések bázisául is szolgálnak. Az eddig végrehajtott magyar mikrocenzusokhoz a felvételi időszakban vagy azt követően végrehajtott reprezentatív felvételek is kapcsolódtak. A mikrocenzusnál kisebb mintán végrehajtott felvételek kis népszámláláshoz kapcsolása szakmai szempontból előnyösebbek, költségkihatásukat illetően pedig lényegesen olcsóbbak, mint az ugyanilyen elemszámú önálló felvételek.

Az együttes végrehajtás mellett szól, hogy a népszámlálások másfél évszázad alatt kialakult és a világ csaknem minden országában alkalmazott programjában nem szereplő, de lényeges lakossági információk nyerhetők a kiválasztott adatszolgáltatók egyszeri felkeresésével. Ugyanakkor azonban ügyelni kell arra, hogy a felvétel együttes időigénye ne terhelje meg túlságosan az adatszolgáltatókat. A mikrocenzussal együtt végrehajtott több kiegészítő felvétel esetében ez úgy biztosítható, ha egy-egy kiválasztott lakásban csak egyfajta kapcsolódó felvételre kerül sor. Több egyidejű kiegészítő felvétel esetén ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a kapcsolódó felvételre – természetesen a reprezentativitás elveit szem előtt tartva – a mikrocenzus részmintáján kerül sor.

A 2005. évi mikrocenzus felvételi időszakában, a mikrocenzus kérdőíveinek kitöltésével együtt két kiegészítő felvételre kerül sor. Az egyik a lakosság jövedelmi helyzetét, a másik a háztartásokban élők információs és kommunikációs technológiai eszközhasználatát vizsgálja. Amíg a jövedelmi helyzet vizsgálatára több hasonló jellegű felvételt is végrehajtott már a Központi Statisztikai Hivatal (pl. a legutóbbi, 1996. évi mikrocenzushoz is kapcsolódott a mostanival csaknem azonos felvétel), a második témára vonatkozóan ilyen széles körű felmérés még nem történt hazánkban. A jövedelmi helyzet vizsgálata némileg több mint 20 ezer háztartásban, azaz a mikrocenzusba bevont lakások egynegyedében, az információs és kommunikációs technológiai eszközök használatára vonatkozó felvétel pedig 10 ezer háztartásra kiterjedően, a mikrocenzus mintájának egynyolcadában történik meg.

Szakmai érvek szólhatnak amellett is, hogy bizonyos kiegészítő felvételek ne a mikrocenzussal együtt, hanem azt követően néhány héten belül kerüljenek végrehajtásra. 2005-ben ilyen lesz a több éven áthúzódó, ismétlődő felvételekből álló, európai uniós statisztikai kutatás részét képező vizsgálat, amely a változó életkörülményekre irányul. E kutatás nemcsak a mikrocenzusnak, hanem a jövedelmi helyzet felvételének is számos elemét felhasználja. A három vizsgálat kérdőíveinek kitöltéséhez azonban már annyi idő szükséges, ami az időbeni elválasztást teszi szükségessé. Ezért a mikrocenzus után kb. egy hónappal, május-június folyamán kerül sor a változó életkörülmények adatfelvétel első fázisára, a jövedelmi felvétel címeinek mintegy felében.

A kiegészítő felvételek – szemben a kis népszámlálás alapfelvételével, amelyben a kiválasztott lakások lakóinak kötelező a részvétel – önkéntes adatszolgáltatásra épülnek. A felvételek szervezői azt kérik, hogy az összeírásra kiválasztottak segítsék munkájukat a válaszok megadásával. Az adatok összekapcsolása kizárólag statisztikai célból történik, az egyedi adatok védelme ebben az esetben is garantált. Az alap- és a kiegészítő felvételek egyedi adatait a Központi Statisztikai Hivatal – csakúgy, mint minden statisztikai célból gyűjtött egyedileg azonosítható információt – bizalmasan kezeli. Az egyedi adatok mind az adatvédelmi törvény, mind a statisztikai törvény előírásai szerinti védelem alatt állnak. Az adatokat csak statisztikai célokra használják, azokat a Központi Statisztikai Hivatal bárki vagy bármely szervezet számára kizárólag egyedi azonosításra alkalmatlan módon, összesített formában vagy mutatószámként teszi hozzáférhetővé.

A mikrocenzus és kiegészítő felvételei szakmai előkészítése, a képviseleti minta és részmintái kialakítása, az adatgyűjtés végrehajtása, az adatok feldolgozása és az eredmények közzététele a Központi Statisztikai Hivatal felelősségi körébe tartozik. A 2005. évi mikrocenzus és kiegészítő adatfelvételei végrehajtásához a Magyarország 2005. évi költségvetéséről szóló törvényben 560 millió Ft-ot biztosítottak. A háztartások információs és kommunikációs eszközhasználata vizsgálatának költségeihez az Informatikai Minisztérium 10 millió Ft-tal járul hozzá. A kiegészítő felvételek lebonyolítását az Európai Unió Statisztikai Hivatala 350 ezer € összeggel támogatja.

Budapest, 2005. március